Közösségi oldalak

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (22)

…”A két autista, Marci és Milán most aránylag hosszú ideig együtt foglalatoskodtak az építőjátékokkal. Igazából csak Marci építgetett. Hogy melyik óra keretében? Hmmm… Úgy gondolom viszont, hogy az is egy óriási eredmény, ha Milán képes a társát végig követni építkezés közben. Persze voltak ismét közben kirohanások, dühkitörések, őrjöngések a Milán részéről, de…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (21)

…”Na, most aztán lehet mondani, hogy ezek a gyermekek semmi normális eszközzel / játékkal nem tudnak játszani, csak ezekkel. Hááát, igen! De én mégis csak azt mondom, nem véletlen, hogy van kedvük velük játszani, hisz mindegyik bizonyos probléma elé állítja a gyermeket, amit meg kell oldania. Hosszú ideig dolgoztak ismét. Élvezet nézni Őket! És ami az egyik nagy csoda, soha, de soha nincs abból probléma, hogy ki pakoljon el. Jelen esetben az építgetést fotó alapján kezdték el, tehát onnan lett az ötlet merítve. Szinte hihetetlen, micsoda türelemmel pakolgatnak, illesztgetnek, méricskélnek, és…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (20)

…”Kis idő múlva a barna lépcső játszotta a főszerepet. Eszméletlen, mennyire ügyesek, én csak csendben figyeltem őket. Még nem fogalmaztam meg a barna lépcsőnél a két szélsőértéket, a vastag – vékony fogalmát, még csak hagyom őket felfedezni. Viszont amit így szabad tanulás során ők magukévá tesznek, nincs az a frontális szemléltetés, amely pótolhatná. Ezt könyvből, füzetből megtanítani nem lehet. Előre betervezetten sem, mert a gyermek akkori érdeklődése a legfontosabb. Sokáig pakolgatták, nézegették, méricskélték, próbálkoztak az egymásra pakolással, stb… Megtehették, volt rá idő, nem szabályozta őket a csengőszó sem. Elég sok időt eltöltöttek itt, közben én Milánhoz szegődtem, mert keserves sírásban tört ki. Mire visszamentem, fordult a kocka.

Bence egyedül maradt az építéshez! A többiek leültek a szőnyeg szélére, mintha egy bemutatót néznének. A legnagyobb meglepetésemre …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (19)

…”A mai napunk kissé érdekesen indult! Napok óta láttam, hogy az ajtóra ragasztott tapéta levált, viszont egyszerűen eszembe sem jutott, hogy azt vissza kellene ragasztani. Bence ahogy megérkezett, és meglátta, odahúzott és mutatta. Na, nekem se kellett egyéb, kezébe adtam a ragasztót, … és vártam! Ezt csupán azért „mertem” megtenni, hisz már jó egy hónapja előtte ragasztóztam be, illetve vissza több esetben is, és kíváncsi voltam, emlékszik-e rá? Édes pofa volt! Persze, hogy tudta, mit kell csinálnia! A nagy munka után Zalánnal kezdett el tevékenykedni. Ritmikus sort raktak ki. Zoé végig figyelte a munkájukat, de nem ment oda. Eszméletlen, hogy …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (18)

…”Drága kicsi Zoé! Ő mindig szépen, csendben eldolgozgat, ha nem szólnék hozzá, nem tudom szólna-e? Ma a mértani testeket vette elő. Először csak letette a szőnyegre, és elkezdte szép lassan, komótosan forgatnia kosárkát körbe-körbe, mintha egy kormánykereket forgatna. Valószínű a „mozgástól”, legurult a KÚP. Felvette, és elkezdte vizsgálgatni! Végigsimította az oldalát, megnézte az alaplapját, majd hosszasan elidőzött a csúcsánál. Ezt is, azt is végigsimogatta, egyesével kipakolta mindet, és hozzákezdett építeni belőlük! Milyen fura, hogy …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (17)

…”Ma aztán betelt a pohár! Szülői jelezés is jött, hogy Marci csipked, mar! Ismét változtatnom kell az auti sarokban. Marci asztalának kifordítása, polc elhúzva, állólámpa előre téve Milán asztalának falhoz tolása, …éééés, a Marci székének visszacserélése a normálra. Állólámpa bedugása, a zsinórra függöny hajtása! Nem tudok mit tenni! Hogy az autiknak a megszokott helyre van szükségük? Lehet? De a francba, ha nem jó a hely, mert NEM, akkor baromság lenne szegénykémet ott ültetni!? Ja, hogy ezzel munka van? Meg agyalogni kell? Hááát, igen! Ez a dolgunk! És nem az, hogy beszéljünk 45 perceket, és leadjuk a tananyagot! Annak az ideje lejárt, és…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (16)

…”Közben előkerültek a piros, és a piros-kék rudak is. Egyenlőre nem törekedtem azok „szabályos” kirakására, csupán próbálkoztak a megfelelő helyre való visszapakolással. Máté azért egy nagyot alkotott. Minden áron egymás tetejére akarta rakni a rudakat, csak nem értettem, hogy miért Végül egyet a lába közé kapott, a másikat keresztbe fordította, és más kész is volt az autó, … hangos brümmögésbe be is indította…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (15)

…”Elkészültek a képek a gyerkőcökről, és a nevek is. Gondoltam, ma hozzákezdünk, „megtanuljuk”, illetve próbálom nekik a tutit megmutatni, átadni! Ezzel szemben mi történ? Kiraktam a képeket sorba az asztalra, úgy, hogy közben meg is neveztük azt, aki rajta van. Fölé kerültek a nevek. Persze ezt mind én pakoltam, mert a drágák honnan ismerték volna fel a társaik nevét? Mikor aztán rájöttem, hogy talán, … nem nekem kellene dolgoznom! Így hát, … átadtam nekik a terepet, és leköltöztünk a szőnyegre. Önellenőrzési jellel kezdtem hozzá, persze, hogy nagyobb…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (14)

…”Ma valahogy nem találták a helyüket a teremben. Esett az eső, nem mentünk ki, viszont bent csak bóklásztak, majd a szőnyegen ücsörögtek külön külön! Na, nekem se kellett egyéb! Mivel még egy hónapja járnak, tisztában vagyok vele, az eszközválasztás nem minden esetben kedvükre való. Mindegyik elé kivittem egy Montessori eszközt, és vártam a fejleményt. Milyen jó, hogy egy hónap után már azt tudták, hogy melyik eszközhöz milyen kiegészítőt kell elhozniuk a polcról! És csodák csodájára, mindenki elfogadta az eszközt, hozta az alátétet, és …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (13)

…”Ma reggel szegény sofőr bácsi azzal kezdte, mikor meghozta Milánt, hogy mégis felháborító, hogy ahogy a fenekét beteszi az autóba, azonnal levetkezik. (Milánt Támogató szolgálat hozza suliba.) Gondoltam hirtelen egy merészet, de ne nevess ki. Kirohantam az öltözőbe, még Milán akkor felöltözve volt. Odamentem hozzá, lehúztam róla a kabátot, cipőt, zoknit, lehajítottam a földre, és …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (12)

…” Közben viszont a két tüncike kis autistám”szenvedni” kezdett a széken. Talán jobb lenne ebben az új asztalállásban a forgó szék? Uzsgyiii, székcsere! Marci indult a forgó székért abba a terembe, ahol öltözni szoktak. Boldogan vették birtokba az új helyüket. Akkor nagyon azt hittem, ismét tuti helyet találtam! Külön is vannak, de mégis látnak bennünket. Van forgó székük is, lehet forogni vele, vagy földön ülve forgatni is. Azonban …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (11)

…”Bence ma kissé morcosan kezdte a napot! Úgy tűnt, semmihez nincs kedve. A betűpárosítót adtam oda neki, az már volt nála! Na, de miért ne szóltam volna bele már az elején? Éééén, aki szeretne nem beleszólni a gyermek gondolatmenetébe. Kipakoltam az alátéteket, amit direkt ehhez az eszközhöz készítettem. Mindegyikre rátettem egy betűt, és próbáltam mutatni, hogy én hogyan is képzelem el a betűk párosítását. Bence nézteeee, meg is csinálta, de látszott, … valami nem stimmel. Mikor elkészült, gyorsan leszedte mindet, majd újrakezdte a saját elképzelése szerint. Már a betűket úgy vette fel a szőnyegről, hogy ott párosította. Szuper! Miért is kellett nekem beleszólni? A gyermek más-hogyan képzelte el, de milyen igaza van! Drága kis csillag! Mi lehetne …”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (10)

…”Ma újból egy nagyot léptünk előre. Zalán valamit keresett a polcon, és közben lelökte a kosárban lévő számokat. Meglepődött, hogy mit is fogok szólni, mert persze a számok kiszóródtak. Én egy szót sem szólta, inkább azon lepődtem meg, mikor megkérdezte: „ Játszhatok vele” ÚúúrIsten! Már hogyne játszhatna! De végig futott az agyamon, mit is lehetne játszani a számokkal, úgy, hogy nem is ismeri még őket. Na, persze nem kellett a szomszédba mennem ötletért. Gyorsan alátéteket vettem elő, leraktam a számsort, és Zalán…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (9)

…”Ebéd után viszont Milán ismét nem lelte helyét. Éreztem, valamit tennem kell. Ismét jött a teremrendezés, a mai nap már másodjára. Tudtam, Milánnak olyan helyet kell biztosítanom, ahol a vizuális ingereket maximálisan ki tudom iktatni. Asztalforgatás, letakarás, szőnyeghuzigálás, …stb. ! Esztétikailag nem volt egy megnyerő látvány, mivel megpróbálásként a szekrényből vettünk elő egy évek óta már nem használt, oda behajtott függönydarabot. De tudtam, csak ez a megoldás segíthet. Jó lett volna, ha van paraván, de nincs! Jó lett volna, ha van esztétikus kis függönyöcske, de az sincs. Jó lett volna, ha van nehezék a ruhaanyagra, …de nincs. És sok minden nincs! De nagyon sok minden van. Persze, ….”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (8)

…”Első szünetben, feljött a tavalyi osztályomból Niki és Heléna! Könnyeztem, de nem szóltam…Fájt, hogy a 3. hétben jöttek fel először. Megálltak az ajtóban, mosolyogtak, …és én nem tudtam a helyzettel mit kezdeni! ÉN, … aki mindig mindenre talál megoldást, magyarázatot. Én, akinek az elmúlt nyolc évben ők jelentették a MINDENT! Igen, …ők voltak, akiken megtanulhattam sok mindent, akiknek hálával tartozom. Akiktől tanultam alázatot! Akikkel együtt vittem véghez a „csodát”! Akikkel a megtapasztalt dolgok óriási hatással voltak rám. Nem én voltam a, …a NAGY pedagógus. Nem! Ők voltak a csodásak. És most ültem bambán, mint egy nagy csomó szerencsétlenség, …és nem álltam fel a földről, nem mozdultam…. Nekik valószínű, ez fájt! Vagy nem is foglalkoztak vele? Ki tudja! Ők a küszöbön belül nem jöttek, mert tudták, cipőben nem jöhetnek be! Én, … meg nem mozdultam! Most visszagondolva, nem is értem , miért nem! Imádtam pedig Őket! De most érzem, itt vannak az „újak”! Itt kell eleget tennem, itt kell megfelelnem. Annak a korszaknak vége, jön, jött egy más! Egy embertformálóbb! Egy óriási kihívás! És én ezt imádom, hisz…” (Persze, azóta a találkozásaim sűrűsödtek a volt gyerkőceimmel.)

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (7)



…”A harmadik hetet kezdtem meg a kis drágáimmal. Figyeltem őket, amint reggel bejöttek a terembe! Mondanom sem kell, hét órára újból átrendeztem a termet. Éreztem, hogy nem csak azoknak kellene strukturált környezetet biztosítanom, akikkel szemmel láthatóan esetleg probléma van, hanem azoknak is, akik szépen csendben elvannak”. A probléma persze, „NEM PROBLÉMA”! Azért vagyunk, hogy megoldjuk. Na, szóval ma azt vettem észre, ha két, esetleg három gyerkőc összeül, akkor a fehér szőnyegre mennek. Viszont, .. ha egyedül ülnek le molyolni, foglalatoskodni valamivel, akkor a zöld szőnyegre mennek. Na, nem próbálok én ebben semmi összefüggést felfedezni, csak…úgy…gyüjtöm az infókat, tapasztalatokat. Azonban…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (6)

…”A hetedik – nyolcadik nap nem volt ám fenékig tejfel. de nemááám! Húúúúú Valahogy egyre többen kattannak rá a vájlingoskavargatósra. Nagy tál, egyikben 1kg rizs, benne nagy szemű bab. Másikban 1kg lencse, benne fagyöngy, amiket ki kell szedegetni. Mellette a polcokon, tálcákon ott a sok öntögetős. El lehet képzelni, ha nem mind, de CSAK öten öntögetnekkanalaznak… Csak az a furcsa, első héten minden olyan flottul ment. Szépen, óvatosan nyúltak mindenhez! Most meg úgy tűnik, mintha azt közvetítenék felém, hogy: Nehogy már mindent csak Te tudj, Marika néni. … Majd mi kanalazunk, meg kipróbálunk mindent. Te csak figyelj! Ám…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (5)

…„Az ötödik napon egyre világosabbá vált, hogy hogyan tovább! (Milyen kis naiv vagyok, utólag már tudom, nem jól gondoltam.) Felállítottam a sorrendet. Úgy gondolom, ha azokat, akik egész nap mennek és mennek, valamilyen szinten ki tudom „vonni” a forgalomból, akkor talán egy fokkal megint könnyebb lesz. A Bence „szocializálását” el is kezdtem. Az ablak melletti asztalhoz ültem, velem szemben már a „sínen lévő” Máté. Az ablak elé letettem egy kis szőnyeget, oldalra egy polcot, így mindjárt lett egy kis kuckó, ahova betettem a rózsaszirmos csipeszelőst. Bence rótta a köröket, ment és ment! Most jöttem én! Benceeeeeeeeeee, nézd már mit tettem a szőnyegreee! Na, Ő jött, leült, és dolgozott! Hoppláááá, ekkor 12.37 volt. Addig játszott vele, ameddig akart. Amikor elege volt, visszatette a helyére, és én adtam neki másikat! Igen én, mert kíváncsi voltam, mivel mit kezd majd. Tündéri volt. Elégedetten játszadozott, néha jajgatott egyet, mosolygott, majd folytatta. A fényképek elárulják a tutit. Az utolsó kép 14.40-kor készült! KÉT ÓRA HOSSZA A KISSZŐNYEGEN!!!!! Ez nem semmi! Volt ám folytatás is. ….” Ezaaaaz. Ez is működik! Gondoltam én az eltelt egy óra után. Szóval ez is menni fog, úgy néz ki. Ez nagyszerűűűű. Egy hét eltelt! Megvan minden gyerek, nem ugrottak ki az ablakon, nem rohantak el, nem dugtak az orrukba, fülükbe semmit. Úgy érzem, nyugodt lehetek, hisz ami csak belefért, megtettem a héten. Viszont ez nem működött volna ilyen flottul a két nagyszerű kolléganőm nélkül. Örülök, hogy együtt vagyunk. Örülök, hogy mindent meg tudunk beszélni.

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (4)

…”A 4. nap kicsit másként kezdődött! Volt osztályomból segíteni jött Csicsike, hogy aki átöltözött, azokat bekíséri hozzám. Nekem jó volt, a gyerekeknek jó volt! Éééés, megdöbbentem, mikor láttam, hogy bent a teremben Csicsike azt a kosarat vette le, ami kor szerint az elsősöknek van szánva! Csak én ebben a kor szerinti struktúrákban nem hiszek, hanem a gyerekben, az ő képességeiben. Azt vitte a szőnyegre, amit Ő is meg tud csinálni. Igen, Ő, ki jelenleg már kilencedikes, de sajnos ez idáig nem tanult meg a drága lelkem olvasni. Döbbenet! Ugyan az a feladat egy 15 éves és egy 7 éves gyermeknél. Az ól képei, az „ÓL” szókártya, és dolgoztak. Szupeeer. Viszont…”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (3)



…”A 2. nap is bent voltam már reggel hatkor. Álltam, és néztem a gyönyörű termet, … és gondolkodtam. Csak nem tetszettek az asztalok, egy felesleges rossznak tartottam. Mi a francért foglal el a teremből annyit, mikor csak akkor van haszna, ha tízóraiznak, … illetve uzsonnáznak. Döntöttem! Termet rendezek! Gyorsan áthúztam, kihúztam, kicseréltem, betoltam, …., de csak nem az igazi! Ismerve magamat, sokat fogok még próbálkozni, lehet hónapokig, mire elfogadhatónak találom”…

…” Zoé ismét szótlanul lépett be, és leült a szőnyegre. Egyszer viszont felpattant, és mintha előre kigondolta volna, ment a tornyos alátétért. Kihozta, megállt és nézett! A tekintete segítségért „kiáltott”. Olyan édes! Megmutattam neki, hogy arra hogyan kell pakolni a rózsaszín kockákat. Mosolygott, nagyon tetszett neki. Még nem volt nyolc óra. Délután visszanézve a képeket vettem észre, hogy több mint egy óra hosszáig foglalatoskodott az eszközzel! Éééés, mit is tanultunk a fősulin? Nem lehet őket lekötni, elterelődik a figyelme, stb… Persze, tuti, hogy olyan is van, de minden kis csemete más, és …."

…”Milán körbe-körbe rohangál, dünnyög, Marci ujjong, visítozik, Bence szintén, de hogy ő már ne csak dünnyögjön, hangosan jajgat. Haláli pofák! Marci mivel nem leli a helyét, Ő gyűjtögetésbe kezd. A polcokon lévő kosarakból kivesz egy egy eszköz kellékét, és továbbviszi. Mikor gondol egyet, letesziii. Húúú, a nemjóját, akkor ezért vannak megbolygatva a cuccok a kosarakban?! Marci a gyüjtögetőkutyulgató? Zalán is olyan kis izgága, valahogy semmi nem érdekli. A többiek csöndesen szöszmötölnek, viszont …..”

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (2)

Szeptember 1.
”Nyolc órakor megszólalt a csengő! Csengett és csengett! Jesszusooom, de rossz volt hallgatni! Milán egyből befogta a fülét, hogy Ő ebből nem kér! Persze én sem szívesen hallgatom! Végig néztem a gyerkőcökön. Eszméletlen boldog voltam! A beírt nyolcból már öten csendben molyoltak. És mi, felnőttek is csendben voltunk! A másik osztályommal is nagyon jól bevált, hogy nem beszéltem, nem magyaráztam el, és nem magyaráztam túl a dolgokat ezeknek a kis drágáknak, hisz úgy gondolom, első nap a „világukat sem tudják”! Csak túlterheltem volna az agyukat a rengeteg verbális, agyament közléssel! Minek? Azt csináltak, amit akartak, ahhoz nyúltak, amihez akartak. Mit kell ezen nekem magyarázni! Háát, most könnyebben beszélek, de nyolc évvel ezelőtt nekem se ment ez olyan könnyen.
Negyed kilenckor a két kicsi dow-om már együtt játszott! Szuper! Mindenki megtalálta a helyét, csak elvétve voltak kisebb hisztik. Én nagyon bizakodó vagyok, hiszem, hogy...

Részlet az „Árnyak és szárnyak” című naplómból (1)



A honlapomon 2014 júniusáig az első BMM csoportom képei voltak láthatóak.
2014 szeptemberében új osztállyal kezdtem. Heten vagyunk, közülük kettő autista, a Marci és Milán. A továbbiakban a mindennapjainkból fogok megosztani egy kis ízelítőt.

2014. nyarán kétszer találkoztam a szülőkkel. Mindenki nagyon izgult, valószínű, én is ezt tettem volna a helyükben.
Próbáltam őket megnyugtatni, hogy nem eszek ám gyerekeket.
Kértem, mondják el, mire számíthatok, hisz csak ők ismerik a gyermeküket a legjobban!
Hááát, tessék, … ilyen hozzászólások voltak!
- Húúú, ez az ablak remélem nem lesz nyitva sose, mert az ő gyereke azon fog kimászni!
- Az asztal nem lesz az ablak előtt ugye, mert ha arra felmászik, kiesik!
- Bele fogja a fejét verni az asztalba!
- Lesöpör a polcról mindent! Tuti, hogy semmi nem marad a helyén.
- Dobálni fogja a kavicsokat! Össze-vissza, még az ablakon is.
- Orrába dugja a babot, lencsét, stb...
- Villanyt fog kapcsolgatni, mindenhova be fog szaladgálni.
- Kirohan a teremből ha nyitva az ajtó, Ő aztán nem marad bent!
- Egyedül biztos, hogy nem megy ki a WC-re. Óhhh, dehogy.
- Még hogy egyedül öltözzön!!! Na, azt már nem
Ééés, sorolhatnám!
Nagyon vártam ezt a mai napot!
Reggel hat előtt már bent nézegettem azt a bizonyos ablakot a teremben, amin majd csak ugrálnak kifele a csemetéim!
Tettem bele két virágládát szép kis virágokkal, hogy ugrás előtt azért azt el kelljen majd nekik pakolni.
Éééés, vártam! Nem tudom miért is, de nagyon bíztam önmagamban.
Ritát, és Erikát megnyugtattam, hogy minden nagyon szuper lesz!
Rita a délutános kolléganőm, Erika pedig az asszisztensem.